Talán álmodom? ♥

Az első nap gyorsa eltelt... Vége volt a sulinak, Ő pedig a suli előtt várt rám... Azt mondta el akar vinni valahova... Odasiettem hozzá. Ő rám mosolygott, majd megfogta a kezem. Boldog voltam. Úgy éreztem végre megtaláltam a helyem. Egy aranyos kávézóba mentünk... Ő rendelt... egy hatalmas kétszemélyes fagyi-kelyhet... Sokszor láttam már, hogy a párok ilyeneket esznek... de ez az első alkalom, hogy én eszek ilyet... Miután végeztünk vele, azt mondta mutatni akar valamit nekem... Először nem is tudtam hova megyünk... Amikor pedig rájöttem, már késő volt.... Egy hatalmas ház előtt álltunk meg... Ő bekísért... Amint beléptem, illedelmesen köszöntem, de semmi válasz....
 - Egyedül élek - hangzott a válasz...
Ez megmagyarázza az üres házat... Egyenesen a szobájába kísért fel.... Amikor kinyitotta az ajtót, a szavam is elállt... Minden honnan vörös szalagok lógtak... A szerelemről szóló cikkek voltak a falon, néhány plüssállat a polcon... Nem egy tipikus fiú szobája volt ez.... Az ágyához kísért, és leültetett... Ő az asztalához ment... egy kis ládához... kinyitotta, és kivett belőle valamit... Visszajött az ágyához és  leült mellém. Intett, hogy forduljak meg.... Egy nyaklánc volt a kezében... Egy vörös szalagon, egy vörös szív alakú kristály... A nyakamba kötötte, majd mutatta, hogy olvassam el mi van vele írva... Always & Forever Még sose láttam ilyen gyönyörű ékszert... Átölelt... majd egymás karjaiban végig dőltünk az ágyon... Szinte eggyé váltunk az ölelésben... Nyugodt voltam... Szívverésének határozott lüktetése megnyugtatott. Úgy érzetem, mintha álmodnák... Még sohase voltam ilyen boldog.... végre megtaláltam hol is van a helyem...