Hallottam, ahogy az osztály felmordul a meglepetéstől. De nem foglalkoztam velük... Túl boldog voltam! Egy puffanás szerű hangot hallottam... aztán a lányok jajveszékelését. Óvatosan a hang irányába fordítottam a fejem... Rion-chan feküdt a földön... a fél osztály körbeállta... Elindultam felé, de Atai elkapta a csuklómat és megállított.
- Ne menj oda. Hamarosan úgyis magához tér...
- De hiszen... elájult...
- Semmi baja. Csak meglepődött, ahogy a többiek is. Ne is foglalkozz vele....
- De...
- Figyelj... - sóhajtotta - gyermekkorunk óta folyton rajtam lóg és üldöz engem. Azt képzeli, hogy belé vagyok zúgva. Ezzel áltatja magát, mert nem tudja felfogni az igazságot. De én nem Őt szeretem, hanem Téged! Hogy nekem, jobb lesz, ha nem igazán mész a közelébe...
- Nehéz lesz, mivel az osztálytársam...
- Ha szerencséd van, csak erre az évre - mosolygott rám.
Valamiért nekem is jókedvem kerekedett. Rá nevettem... Időközben Rion-chan-t páran levitték a gyengélkedőbe. Lassan a tanár is megérkezett, ezért Atai visszament a saját termébe. Persze a tanár első kérdése az volt, hogy mi történt Roin-chan-nal. Mindenki szomorú arccal mesélte, a történetet, belőlem viszont kitört a nevetés... Mindenki csodálkozva fordult felém, majd páran csatlakoztak is hozzám. Miután kicsengettek a velem együtt nevetők a padom köré gyűltek.
- Komolyan csak ma ismertétek meg egymást Takaya-kun-nal?
- Annyira jól összeilletek...
- Mintha csak azért születettetek volna, hogy találkozzatok!
Ahogy így hallgattam a lányokat, akaratlanul is elmosolyodtam.... ha tudnák, hogy mennyire közel járnak az igazsághoz... A végére annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettem, hogy Atai-kun ott áll mögöttem... Csak amikor a lányok köszöntek neki, akkor fordultam hátra....
- Mégis mióta állsz itt? - kérdeztem kiskutyaszemeket meresztve rá.
- Ööö... azt hiszem akkor jöttem, amikor arról esett szó, hogy mennyire jól tettem, hogy Rion helyett téged választottalak!
Ezt nem hiszem el... Akkor szinte az egész beszélgetést hallotta... Azt is, amikor róla "áradoztam"...
