El se hiszem... Tényleg ő lesz az? Annyira boldog vagyok!
- Mondd csak új lány.. honnan ismered Takaya-kun-t? - lépett oda hozzám egy lány.
- Hogy kit? - kérdeztem vissza.
- Ne játszd magad. Most voltál vele!
- Atai-kunra gondolsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Hogy mered ilyen bizalmasan szólítani őt? Mégis milyen kapcsolatban állsz vele? Mióta és honnan ismered?
- Ma találkoztam vele először... és társak vagyunk...
- Társak? Mégis mi a frászról beszélsz te? - kiáltott rám és dühösen a padra csapott.
Csengettek... Dühösen ment a helyére... De mégis ki ez a lány? Miért faggat engem? Az első óránk az osztályfőnökünkkel volt... Egy kedves fiatal férfi tanárt kaptunk ofőnek. Elég szimpatikus volt. Vége volt az órának, éppen a táskámba pakoltam, maikor meghallottam Atai-kun hangját:
- Izumi, gyere -szólt be az ablakon.
Nem volt időm visszaszólni neki... A lány, aki az előbb faggatott rögtön előtte termett. Teljesen máshogy viselkedett, mint az előbb velem... Szinte egy másik ember...
- Takaya-kun! Hát újra találkozunk. Milyen volt a szüneted? - kérdezte bájologva és mosolyogva.
- Á, Rion-chan... szia. Hosszúra nyúlt.......
- Csak nem engem kerestél? Miért jöttél ide? - furakodott közelebb hozzá.
- Igazából nem hozzád jöttem.
- Ugyan már! Nem kell szégyenlősködnöd. Tudom hogy engem keresel - bájolgott tovább.
- Bocs, de erre most nem érek rá - sietett be a terembe, egyenesen hozzám.
Láttam, hogy az a lány.. hm... Rion-chan mennyire dühös lesz... De Atai nem foglalkozott vele... csak egyenesen odajött hozzám, elkapta a kezem és felállított a székről.
- Gyere, már nincs sok időnk - mondta kedvesen, és maga után húzott.
Teljesen megváltozott a hangja és a viselkedése... Míg Rion-channal kimért volt és rideg, mellettem olyan felelőtlen és vad.... Vajon mégis melyik a valódi énje? ki kell derítenem.....
